A projektről

A Levéltárak és a migráció emlékei projekt célja, hogy a kivándorlást, bevándorlást és a diaszpóra-közösségeket dokumentáló levéltári anyagok értékelésével, megőrzésével, leírásával és használatával összefüggő kérdéseket vizsgálja. A projektjavaslat középpontjában a múltbeli migrációs örökség feltárása mellett a jelenlegi migrációs folyamatok dokumentálásának és megőrzésének problémái állnak. Az államhatárok ritkán jelentik a levéltári, múzeumi és könyvtári gyűjtemények valódi határait. Ahogy az emberek vándorolnak, úgy vándorolnak a róluk szóló feljegyzések és iratok is országokon és intézményeken keresztül. A projekt keretében végzett tevékenységek ezekre a tényekre igyekeznek a figyelmet irányítani, kiemelve a levéltárak szerepét, mint a közösségek, kultúrák és korszakok közötti kommunikáció helyszíneit. A levéltárak és a migráció emlékezetének kapcsolata sajátos kérdéseket vet fel a kulturális örökséggel foglalkozó szakemberek számára, akik közül sokak tevékenysége korlátozódik egy adott országra, közigazgatási egységre, vagy sajátos dokumentumtípusra. A vizsgálandó területek sokrétűek magukban foglalják az alábbi kérdéseket: a levéltári anyagok különböző formái és formátumai; a dokumentumok és az általuk dokumentált közösségek szétszóródása, széttöredezettsége és transznacionális jellege; a diaszpóra-közösségek szükségleteinek, identitásának és létrejöttük hatásainak hiányos megértése; a “származási” és “letelepedési” országok és kulturális intézményeik motivációi és prioritásai; valamint a meglévő dokumentációs hiányosságok és elhallgatások kezelése. A projekt 2022 szeptemberében kezdődött és 2025-ben zárul az eredményeket bemutató nemzetközi konferenciával.

A projekt az Európai Unió hagyományos értékein alapulva hangsúlyozza a kulturális örökség társadalmi jelentőségét. Ahogy azt a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló egyezmény (2005) és az ENSZ kulturális jogokért felelős különmegbízottjának 2011-es ajánlásai (A/HRC/17/38) kimondják:
“A kulturális örökség területén dolgozó szakembereknek és a kulturális intézményeknek (különösen a múzeumoknak, könyvtáraknak és levéltáraknak) szorosabb kapcsolatokat kell kiépíteniük azokkal a közösségekkel és népekkel, amelyek kulturális örökségét őrzik, tiszteletben kell tartaniuk az ilyen örökség jelentőségével, értelmezésével, megosztásával és bemutatásával kapcsolatos hozzájárulásukat, és jóhiszeműen kell figyelembe venniük a visszaszármaztatásukkal kapcsolatos elvárásokat.”
Az Európai Bizottság a közel két évtizeddel ezelőtti “Jelentés a kibővített Európai Unió levéltárairól – a jövőbeli fellépés lehetőségei: prioritások” (2005) című dokumentumában hangsúlyozta a levéltárosok szerepét a társadalom emlékezetének őrzőjeként, valamint az olyan intézkedések szükségességét, amelyek javíthatják az európai társadalmak kollektív emlékezetéhez való hozzáférést.
Miközben ezek a prioritások változatlanok, a kollektív emlékezetet ma már nem csupán nemzeti levéltári narratívák összességeként fogalmazzák meg. A migrációról szóló levéltári és dokumentációs örökség megértésével, értékelésével, leírásával és bemutatásával kapcsolatos kihívások különösen relevánsak lettek az egyes konkrét közösségek kontextusában, mivel hozzájárulnak a kollektív emlékezethez, sokszínűbbé, befogadóbbá és igazságosabbá téve azt. A levéltáraknak, mint a kulturális örökség őrzőinek szerepe ezzel még fontosabbá vált. Ebben az összefüggésben a következő igények kerültek előtérbe:

• A levéltáraknak érzékenyebb, befogadóbb és sokszínűbb módon kell értékelniük, leírniuk és bemutatniuk állományaikat.
• A különböző migrációk és következményeik (pl. bevándorlás, kisebbségi közösségek, alulreprezentált közösségek, diaszpóra stb.) mind a történelmi, mind a kortárs Európa létfontosságú eseményei. Ezekkel az eseményekkel a levéltári örökség létrehozásán és a gyakorlati levéltári munkán keresztül foglalkozni kell.
• A levéltárosoknak és más dokumentum-örökséggel foglalkozó szakembereknek további képzésen és oktatáson kell részt venniük annak érdekében, hogy felkészüljenek a fent említett kihívásokra.
• A közösség tagjait részvételi módon, társalkotóként kell bevonni a migrációs történelmük és múltjuk reprezentációjának archív narratívájába.
• Ezen igények kielégítése érdekében a projekt a következő célokat tűzte ki:

1. A levéltárosok és más dokumentum-örökséggel foglalkozó szakemberek kapacitásának megerősítése a történelmi és kortárs migrációk, azaz a migrációk archív emlékei területén.
2. A levéltárosok és a dokumentumörökséggel foglalkozó szakemberek összekapcsolása az érintett migráns közösségekkel (pl. a bevándorlók leszármazottaival, csoportokkal és egyénekkel).
3. Konkrét kulturális termékek (pl. leletmentő segédletek, szóbeli történetek, kiállítások) létrehozása, közösen az adott közösségek tagjaival (azaz a levéltári és dokumentációs kulturális örökség közös bemutatása)”.

A projekt átfogó koncepciója az, hogy a migráció transznacionális, transzgenerációs és interdiszciplináris jelenség, sokrétű érintettséggel. Ezek között óriási szerepe van az archívumoknak és az emlékezet intézményeinek. Olyan társadalmi szereplőkként léphetnek fel, amelynek során tevékenységüket befogadó, a részvételt támogató, a sokszínűséget tükröző módon fejleszthetik. A projekt fő tevékenységei, pl. a képzés és oktatás, az érintettek szóbeli történetei, a migrációval összefüggő gyűjtemények létrehozása és bemutatása átfogó, sokoldalú módszertani, transznacionális megközelítést igényelnek.